Hírek

Hírek

A menopauzális hormonterápia (MHT)

2016-11-09
Egy menopauza kezelésében jártas nőgyógyász sokat segíthet páciensének a változókori tünetek enyhítésében. A jó terápia vagy éppen a terápia mellőzése, esetleg elhagyása alapos mérlegelést igényel. Melyek azok a fő szempontok, amelyeket a szakorvosok a döntésnél mérlegelnek? Dr. Tóth Károly Sándorral, a Duna Medical Center nőgyógyászával összefoglaltuk őket.
A menopauzális hormonterápia (MHT)

A menopauza, a nő életének jelentős szakaszát kíséri végig. Az élettani hormonális változások szinte minden szervre, szervrendszerre kihatnak. A változókorú nők jelentős (mintegy 25-30%) része szenved ezen idő alatt súlyos, életminőséget rontó, ösztrogénhiányra visszavezethető, hosszabb, rövidebb ideig kezelést is igénylő tünetektől.
A menopauzális tünet együttes kezelésének leghatékonyabb módja a menopauzális hormonterápia. Az alternatív lehetőségek a panaszok csökkentésére szűkösek, a szóba jövő kezelési módok kevéssé hatékonyak és kevéssé vizsgáltak.

 

A menopauzális hormonterápia (MHT) alapelvei:

  • középsúlyos és súlyos ösztrogénhiányos tüneteket kell kezelni,
  • gondosan mérlegelni a javallatokat és ellenjavallatokat,
  • legkisebb hatékony adaggal kezelni,
  • ajánlatos az MHT javallatainak évenkénti újraértékelése, és a páciens gondozás jellegű követése.

 

Mikor javasolt menopauzális hormonterápiát (MHT) alkalmazni?

  • a menopauza szindróma panaszokat okozó, ösztrogénhiányos tüneteinek a kezelésére;
  • a postmenopauzális csontritkulás megelőzésére, a kialakult osteopenia, illetve osteoporózis stabilizálására;
  • ingerlékenység, alvászavar, a depresszió enyhébb formái esetén;
  • vizeleti és nemi szervek menopauzát követően bekövetkező sorvadása miatt fellépő panaszok megszüntetésére.

 

Mikor nem javasolt a menopauzális hormonterápia?

  • Emlőrák: Mindazon nőknek, akiknek diagnosztizált emlőrákjuk volt, az Európai Gyógyszerbiztonsági Bizottság (CSM) nem javasolta az MHT-t.
  • Endometrium karcinóma. A kezelés lehetőségeit behatárolja a betegség stádiuma.
  • Tromboembóliás betegségek. Az ösztrogén kezelés szinte minden formája többé-kevésbé hajlamosít a tromboembóliás megbetegedések kialakulására.
  • Isémiás szívbetegség (ISzB) esetén sem indítani, sem folytatni nem célszerű az MHT-t.

A menopauzális hormonterápia szövődményei:

Mint minden gyógyszeres kezelésnek, a menopauzális hormonterápiának is lehetnek szövődményei. Az MHT alkalmazási szabályainak betartása mellett viszonylag kevés a szövődmény, ám dózisfüggően gyakoribbak az epepanaszok.

 

A menopauzális hormonterápia kockázatnövelő hatásai:

- Emlőrák

  • Az MHT, megfelelően adagolva csak kis mértékben növeli az emlő denzitását (mirigyességét).
  • A kezelés első 5 évében a kockázat növekedése rendkívül kicsi.
  • Ha évekkel a menopauza kezdetét követően indul az MHT, az első 5 évben csökkenhet az emlőrák.
  • 3-5 évvel az MHT abbahagyása után nem növekszik az emlőrák előfordulása.
  • Kisebb emlőrák kockázat növekedés inkább a kisebb testtömeg indexű nők esetében figyelhető meg.
  • A csak ösztradiollal folytatott hormonterápia során (csak méheltávolítás után) az emlőrák kockázata csökken.

- Szív-érrendszeri kockázat

  • Alapkutatások, megfigyeléses vizsgálatok arra utalnak, hogy az MHT csökkentheti szív-és érrendszeri események gyakoriságát..
  • Ha a késői postmenopauzában kezdték el az MHT-t, a szív-és érrendszeri kockázat növekedett, jellemzően csak az első évben.
  • A tibolon kezelés nem növeli a szív-és érrendszeri kockázatot.
  • A csak ösztrogén MHT (méheltávolítás után) csökkentette a szívinfarktus kockázatát.

- Vénás tromboembóliás szövődmények

  • A saját, vagy kívülről bevitt ösztrogén, mind a fertilis korban (terhesség, fogamzásgátló tabletta) mind a menopauzában növeli a trombóziskészséget. Ezt fokozza a trombofília genetikai kockázata, elhízás, a műtéti beavatkozások, tartós ágynyugalom, a menopauzában pedig a korral járó trombózishajlam növekedés.
  • Transzdermális MHT nem növeli a tromboembólia előfordulását.

- Stroke

  • Tibolon kezelés növeli a stroke kockázatot az idősebb, de nem a fiatalabb poszt-menopauzális nőkben.
  • Egészséges poszt-menopauzális nők stroke kockázata a harmadával nőhet a szájon át alkalmazott MHT hatására.
  • Kisdózisú transzdermális ösztrogén kezelés nem növeli a stroke kockázatát.

- Méhtest rák

  • A progesztogénekkel nem kombinált MHT növeli a méhtest rák gyakoriságát, ezért kombináljuk az ösztrogén kezelést a sárgatest hormonszerűen ható progesztogénekkel, illetve magával a sárgatest hormonnal (progeszteron).
  • A szakaszosan adott progesztogén mellett az ösztrgén nem növeli a méhtest rák kockázatát, a folyamatos kombinált kezelés még csökkenti is.
  • A hosszú ciklusú (3 hónaponként 14 napi progesztogénnel vérzés előidézése) MHT valószínűleg nem emeli a méhtest rák kockázatát.

 

Az MHT alkalmazási formái:

  • a tabletta egyszerűbben alkalmazható, de több a mellékhatás, kiszámíthatatlan a felszívódás, így egyénien különböznek az elért szérum ösztrogén szintek;

  • bőrön át (transdermális) ill., hüvelyi alkalmazásoknál nagyságrenddel kevesebb ösztrogén kerül a keringésbe a máj megkerülésével, elhanyagolható a trombózis veszély.

  • méhen belüli eszközök: csak progesztogén bevitelére.

 

Személyre szabott terápiák

A menopauzális hormonterápiát a vizsgálatok eredményeinek ismeretében, a páciens személyre szóló kockázat-haszon típusú, elemző tájékoztatását követően szabad rendelni. A menopauza szindróma enyhe vegetatív tünetei esetén az első javaslat az életmódváltás, testsúlymenedzselés tervezett testmozgással, étrendi módosításokkal, stressz csökkentéssel.
Ha a panaszok fennállnak, vagy súlyosbodnak, a műszeres vizsgálatok indokolják, és nem ellenjavallják, akkor a páciens tájékozott belegyezésével lehet rendelni az MHT-t. A kezelés indokoltságát évente kell felülvizsgálni és dönteni a pácienssel közösen a folytatásról.
A terápia alapelve, hogy a lehető legkisebb hatékony adagot kapja a páciens a tünetek, panaszok fennállásának időtartamára. A legtöbb kezelés 5 éven belül véget ér. A menopauzális tünetek megszűntével a menopauzális hormonterápiát fokozatosan célszerű leépíteni.

 

Kiegészítő, alternatív gyógyszeres kezelési módok


A fitofarmakonok, fitoösztrogének, isoflavonok, valamint vitaminok (E és D) és ásványi anyagok (mindenek előtt kalcium, magnézium) nem receptköteles gyógyhatású készítmények formájában, széles körben hozzáférhetők. Hatás- és mellékhatás spektrumuk még messze nem tisztázott. A növényi kivonatok közül a leginkább vizsgált, elterjedt és standardizált készítményekben rendelkezésre álló fitofarmakon a Cimicifuga racemosa kivonat. A fitoösztrogéneket tartalmazó Kava-kava (Piper methysticum) káros lehet a májra, hazánkban nem forgalmazott. A vörös here (Trifolium pretense) enyhe ösztrogén hatású, a Dong quai gyökér (Angelica siensis), Ginseng gyökér (Panax ginseng) számos menopauzális tünetre használják, a hőhullámokra – randomizált vizsgálatok szerint – hatástalanok.
Az ösztrogén kezelés leggyakrabban alkalmazott gyógyszeres alternatívája a clonidin, valamint a gabapentin, venlafaxin hatásosságát kisebb kontrollált vizsgálatok igazolták a hőhullámok és az alvászavar enyhítésében. Ismert mellékhatásaik: hányinger, libidócsökkenés, alvászavar. Hatékonyságuk sohasem éri az ösztrogénekét –
Az akupunktúráról, valamint a különböző eszközökkel végzett elektrostimulációs módszerekről vannak hatásosságot ígérő közlések.

 

Teakeverékek

A teakeverékek összetétele, tisztaságuk nehezen ellenőrizhető. Tartalmazhatnak fitoösztrogéneket, melyek hosszú távú hatásai még nem ismeretesek. Óvatossággal alkalmazhatók, elsősorban vesekárosodás veszélye miatt.

 

Amennyiben szeretne többet megtudni a kezelési lehetőségekről, foglaljon időpontot, és ismerje meg nőgyógyász szakorvosunkat, Dr. Tóth Károly Sándort!