Radiológiai diagnosztika

• A vizsgálat előtt minden gyógyszert a szokott módon be lehet venni és folyadékot nyugodtan lehet fogyasztani. Nem szükséges éhgyomorra jönni, de az esetleges kontrasztanyag adás miatt a mérés előtt két órával már ne egyen.

• A beteg a vizsgálat előtt egy írásos tájékoztatót kap, az azon feltüntetett kérdésekre írásban kell válaszolnia. A páciensnek okvetlenül jelezni kell, ha a testében beépített fém van (pl. szívritmus szabályozó pacemaker, beültetett ízületi protézis, beültetett szívbillentyű, középfül protézis, baleseti műtétből származó fémeszköz, beültetett pumpa, stb.) vagy ha esetleg olyan baleset érte, ahol fémszilánk, fémreszelék vagy lövedék kerülhetett a szervezetébe, netán a szemébe. Fontos információ még a beültetés időpontja is. A fenti információk mellett fel kell a páciensnek tüntetnie azt is, ha esetleg veseműködési zavaráról tud, ami a kontrasztanyag adás szempontjából fontos.
• Terhességben a vizsgálatot csak nagyon indokolt esetben végezzük el. A magzatra nézve a vizsgálat károsító hatása ugyan nem bizonyított, de bizonyos hatások még nem egyértelműek, ezért jobb az óvatosság.
• Amikor a beteg a vizsgálatra megérkezik, testéről minden fémes anyagot távolítson el (pl. ékszerek, óra, hajcsat, bross, nyaklánc, öv, nadrágtartó, szemüveg, cipzár, kapocs, kivehető protézis, hallókészülék, mobiltelefon stb) - mindez a vizsgálat minőségét rontja, illetve elszabadulhat a mágneses térben. Az erős mágneses tér minden, arra érzékeny tárgyban (bankkártya, hitelkártya, belépő- és könyvtárkártyák) kárt tehet, ezeket is mindenképpen hagyja a zárható öltözőhelyiségben. Egyes vizsgálatokhoz, illetve a beteg ruházatától függően át kell öltözni, amihez eldobható ruhát biztosítunk.
• Ha tetoválása van, vagy gyógyszertartalmú ragtapaszt hord, erről is tájékoztassa a vizsgáló asszisztenst, mert ezekben kevés fémes anyag lehet, melyek a vizsgálat során felmelegedhetnek.
• A tájékoztatóval együtt beleegyező nyilatkozatot is kap, az ezen feltüntetett kérdésekre (beleegyezik-e a vizsgálatba, beleegyezik-e a kontrasztanyag adásába) is igennel vagy nemmel írásban válaszoljon.

• A vizsgálati helységben állandó mágneses tér van, ide kell a páciensnek belépnie, miután a fémet tartalmazó tárgyait az öltözőhelyiségben hagyta. A helységben egy vizsgálóasztalra kell felfeküdni, a vizsgálni kívánt testrészre helyezi fel az asszisztens a rádiófrekvenciás vevő tekercset. A beteg kezébe egy csengőgombot helyeznek, amivel szükség esetén (rosszullét, félelem) azonnal jelezhet a vizsgálószemélyzetnek.
• A vizsgálóasztal becsúszik egy nagyméretű, teljesen kivilágított "csőbe" - így a mágneses mező centrumába kerül a vizsgált testrész. Mialatt a vizsgálat folyik a páciens a vizsgálatot végző orvossal, valamint a kezelő személyzettel szoros kapcsolatban van, mikrofonon keresztül beszélhetnek és egy üvegablakon keresztül, kamerával is figyelik.
• A páciensnek a mérések alatt mozdulatlanul kell feküdnie. A mágneses vizsgálat során több síkból metszeti képek készülnek, ez lehetőséget ad a radiológusnak, hogy nagy biztonsággal megállapítsa betegségét. A nagyon sok mérési információ bekerül egy számítógépbe, ahol különböző számítási folyamatok után kép keletkezik belőle. Így ezek a vizsgálatok viszonylag hosszú ideig tartanak, egy-egy mérési sorozat körülbelül 15-30 de akár 60 percet is igénybe vehet.

Sok esetben az anatómiai képek jobb megítélésére vénába beadott kontrasztanyag szükséges - így jobban elkülöníthetők az egyes szervek, pontosabban kimutathatóak a kóros elváltozások, ábrázolhatók az erek.

Az MR vizsgálatnak négy jellemzőjéről kell okvetlenül tudni, mielőtt a vizsgálatot elvégeznék

• A szűk tér: néhány betegnek bezártság érzése van, ez legtöbb esetben a hozzátartozó jelenlétében megszűnik. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vizsgálótérben a páciens nincs bezárva, a személyzettel szoros kapcsolatban van (hang, videó).
• Zaj: a készülék a mérések alkalmával erős búgó, berregő, kopogó hangokat adhat ki. Ez a zaj eltarthat 3-10 percig. A zaj a mágnesek működéséből adódik. Ekkor történik a tényleges vizsgálat, amikor mozdulatlanul kell feküdni.
• Melegedés: a mágnes belsejében 22-25 fok meleg van, a vizsgálótér légkondicionált.
• A vizsgálat viszonylag hosszadalmas: valószínűleg az MR vizsgálat legnehezebb része, hogy mozdulatlanul kell feküdni. A páciens esetleges mozgása nagyban rontja a keletkező képek minőségét.

Amikor a vizsgálat elkészült, az asszisztens eltávolítja a testéről a tekercseket és szól hogy felkelhet és felöltözhet. A felvételek ekkor még esetleg nincsenek mind készen, a mért adatokból további képek készítésére és feldolgozásokra lehet szükség. Ezt követően a vizsgálatot radiológus szakorvos értékeli, amihez időre van szükség. A vizsgálatot készítő asszisztensektől kaphat információt, hogy mikorra készülhet el a lelete, amit majd a betegirányítóban dolgozó munkatársaktól vehet át.

• 70 cm-es, a szokásosnál szélesebb csőátmérő (a legtöbb modell 60cm-es) így a páciensnek nagyobb tér élménye lesz vizsgálat közben.

• Rövidebb csőhossz – a gép csupán 137cm hosszú mágnessel van szerelve –, melynek köszönhetően a páciensek az alábbi vizsgálatoknál felül kilátnak a csőből (a klausztrofóbiás betegek vizsgálatánál rendkívül fontos):
  • Alsó végtagi izületek(boka,láb,térd, csípő)
  • Medence (Prostata)

• A vizsgálóasztal terhelhetősége 250 kg – súlyosabb betegek vizsgálatát teszi lehetővé!
• Széleskörű szoftveres háttértámogatás (rövidebb vizsgálati idő, jobb felbontású képek)
• Gyártó által dedikált speciális tekercsek sokféle szervrendszer nagyon részletes vizsgálatához.

• Orvosi beutaló: a privát MR vizsgálatokhoz nem szükséges hivatalos beutaló. Orvosi beutaló esetén annak érdekében, hogy minél jobban személyre tudjuk szabni a vizsgálatot és a klinikus orvosa kérdéseire válaszolni tudjunk, javasoljuk, hogy kezelőorvosa bármilyen formában írja le, hogy milyen betegségei voltak eddig, milyen kezelések (műtét, gyógyszer) történtek, és mi az iránydiagnózis, illetve a klinikai kérdés, amire az MR vizsgálattól várják a választ.
• Iratok: személyi igazolvány
• Előzmények: fontos, hogy hozza magával korábbi zárójelentéseit, orvosi leleteit és ha van, korábbi radiológiai vizsgálatainak lelet- és képanyagát (filmen vagy CD-n). Az előzmények komoly segítséget nyújtanak a pontos diagnosztikához, a betegség változásának megállapításához (javulás, romlás). Amennyiben össze tudjuk hasonlítani a vizsgálatnál talált eltéréseket a korábbi állapottal, sokkal pontosabb véleményt tudunk az Ön szervezetéről adni.

Amennyiben felmerül, hogy Ön terhes, kérjük jelezze ezt a bejelentkezéskor! Bizonyos radiológiai vizsgálatok elvégzése előtt ezt mindenképpen tisztázni kell.

Allergia: Osztályunkon leggyakrabban kontrasztanyagokat és érzéstelenítőt használunk. Bármilyen gyógyszerrel (kontrasztanyaggal) szemben fennálló érzékenységét vizsgálat előtt jelezze!

Ugyanígy kérjük, előzetesen jelezze esetleg fennálló vese-, pajzsmirigy vagy cukorbetegségét. A cukorbetegség esetén különösen fontos az Önnél alkalmazott gyógyszerek nevének ismerete, mert ez jelentősen befolyásolhatja a vizsgálat kimenetelét.

Öltözködés, (test)ékszerek: Kérjük, szíveskedjék úgy készülni, hogy a vizsgálat elején és végén ne okozzon problémát a többszöri öltözködés.

Bizonyos vizsgálatoknál szükséges lehet a vizsgálandó testrészt fedő ruházat, az ékszerek (fülbevaló, nyaklánc, stb.), testékszerek (piercing) illetve a kivehető fogpótlások eltávolítása a felvételeket zavaró műtermékek keletkezése miatt. Ezért kérjük, szíveskedjék úgy készülni, hogy ez minél kevesebb kellemetlenséget okozzon az Ön számára.

Beleegyező nyilatkozat: bizonyos beavatkozásokhoz beleegyező nyilatkozat kitöltése és aláírása szükséges. A vizsgálat előtt bármilyen kérdésben a beosztott orvos vagy az asszisztens készséggel ad Önnek tájékoztatást.

Vizsgálatok sorrendje: Ritkán, súlyos állapotú betegekről kell azonnali (akut) vizsgálatot végeznünk (pl. agyvérzés, stb.) Emiatt kivételesen előfordulhat, hogy a megbeszélt előjegyzési időpontban nem tudjuk pontosan elkezdeni az Ön vizsgálatát és várakozni kényszerül. Szíves megértését kérjük!

Leletkiadás: Egy radiológiai vizsgálat során – néhány perc alatt – több ezer felvétel is készülhet az Ön szervezetéről. Ezek elemzése és pontos összehasonlítása az előzményekkel nagyon alapos munkát kíván, sőt az Ön kezelőorvosával telefon- vagy személyes megbeszélésre is sor kerülhet. Mindezekhez időre van szüksége a leletező radiológusnak.

A vizsgálat végén tájékoztatni fogjuk arról, hogy mikor készül el az írásos lelet. Az Ön vizsgálatának típusától és esetleges speciális konzílium szükségességétől függően ez kb. néhány napot vesz igénybe.

A radiológiai vizsgálatok során gyakran alkalmazunk kontrasztanyagokat. A kontrasztanyagok arra szolgálnak, hogy segítségükkel az egyes szerveket, szöveteket láthatóvá tegyük, jobban azonosítsuk és a betegségeket, kóros állapotokat is könnyebben, nagyobb biztonsággal és részletességgel állapíthassuk meg. Nevük arra utal, hogy a normális szervek vagy a kóros eltérések jobban elkülönülnek, nagyobb lesz a felvételen a kontrasztkülönbség a környezetükhöz képest, mint nélkülük. Kontrasztanyagok adásával sokszor jobban el lehet különíteni az egyes betegségeket egymástól és a normális állapottól, egyes betegségek, kóros állapotok jellegzetesen viselkedhetnek a kontrasztanyagok adásakor.

Kontrasztanyagokat használunk egyes röntgenvizsgálatokhoz (többek között ilyen a nyelőcső és a gyomor röntgenvizsgálata, a vastagbélröntgen-vizsgálat (irrigoszkópia), urográfia („vesefestés”), különféle testüregi feltöltéses vizsgálatok), valamint nagyon gyakran a CT és MR vizsgálatokhoz is. Kizárólag kontrasztanyag alkalmazásával készülhet az invazív, katéteres érfestés (angiográfia). Emlővizsgálatokhoz is szükség lehet kontrasztanyag adásra és léteznek ultrahangvizsgálathoz használt kontrasztanyagok is, utóbbiak azonban nem terjedtek még el széles körben.

A kontraszt fokozásának elve

A röntgendiagnosztika (valamint a CT és az angiográfia) kontrasztanyagai a röntgensugárzást túlnyomó többségükben fokozottan nyelik el a szöveteknél, így válnak láthatóvá az általuk megjelenített szervek, elváltozások. Ezeket nevezzük pozitív kontrasztanyagoknak. A lenyelt, végbélen át vagy más módon testüregekbe juttatott kontrasztanyagok kitöltik a szervek, elváltozások belsejét, megjelenítik azok belső felszíneit és így válnak azok láthatóvá. Egyes esetekben úgynevezett negatív (a röntgensugarat a szöveteknél kevésbé elnyelő) kontrasztanyagokat is használunk, leginkább a gyomor-bél rendszerben, ami lehet egyszerűen levegő vagy egy speciális porból felszabadított szén-dioxid, ami segít a gyomor-bél nyálkahártya pontosabb ábrázolásában.

Az erekbe (így az intravénásan) adott kontrasztanyagok a vérárammal a szervezet számos pontjára eljutnak el és ott, a szervek tulajdonságainak függvényében kiválasztódnak, megjelennek a szervben és azok kóros elváltozásai pontosabban és nagyobb biztonsággal ábrázolhatók. Ezt úgy szokták megfogalmazni a leletben, hogy az adott szerv vagy elváltozás halmozza a kontrasztanyagot, és ebből a tényből illetve a halmozás gyorsaságából és mértékéből fontos következtetéseket lehet levonni.

A kontrasztanyagokat felhasználásuk vagy összetételük szerint osztályozhatjuk.

A gyomor-bél rendszerben általános használt kontrasztanyagok báriumszulfát tartalmúak, egy fehér színű porból és vízből készült folyadék.

A röntgen, CT, angiográfia kontrasztanyagai jódot tartalmaznak különféle vegyületekhez kötődve.

Bizonyos esetekben (sürgősségi és műtét utáni állapotok, lenyelt idegentestek stb.) a gyomor-bél rendszerhez is használunk jódtartalmú kontrasztanyagokat, melyek azonban a bélrendszerből normálisan nem szívódnak fel.

Különlegesek az MR vizsgálathoz használt kontrasztanyagok, melyekben leggyakrabban a gadolínium nevű elem vegyületei vannak, ezek úgy befolyásolják a szervek, elváltozások viselkedését az MR képalkotás során, hogy nagyobb kontraszttal ábrázolják azokat.

A kontrasztanyagok mellékhatásai (Intravénásan adott kontrasztanyagok):

CT, érfestés, urográfia kontrasztanyagai:

A véráramba adott, jódtartalmú kontrasztanyagoknál ritkán fordulnak elő, de többféle szövődmény és mellékhatás lehetséges.

A mellékhatások lehetnek egyrészt allergiás jellegű reakciók, enyhébb esetben bőrpirosság, csalánkiütés, viszketés, bőr alatti vizenyő (ödéma), ritkán súlyosabb tünetek, mint gégevizenyő hörgőgörcs, tüdőödéma fordulhatnak elő. Ezek leggyakrabban a kontrasztanyag beadását követően hamarosan kialakulhatnak, de egyes esetekben enyhe fokú allergiás reakció később, akár néhány nappal a kontrasztanyag adás után is felléphet. Ezek kialakulásuk módja szerint nem teljesen azonosak a más eredetű (pl. gyógyszer-, virágpor-, stb.) allergiákkal, ugyanis nem kell hozzá előzetes érzékenyítő találkozás a kontrasztanyaggal, első alkalommal is felléphetnek.

A kontrasztanyagok nem allergiás mellékhatásai közül a fejfájás, láz, hasi panaszok, magas vérnyomás valamint nagyon ritkán, a jódos kontrasztanyagok esetén a nyálmirigyek duzzanata fordulhat elő. Nagyon ritkák az idegrendszeri szövődmények, mint a görcsrohamok, átmeneti érzészavarok.

A veseműködés romlása szinte kizárólag a már eleve csökkent veseműködésű betegek esetén következhet be. Pajzsmirigy-túlműködésben szenvedőknél a tünetek súlyos, akár életveszélyes fellángolása léphet fel.

A béta-blokkoló típusú vérnyomás- és szívritmus-szabályozó gyógyszerek esetén ritkán vérnyomáseséssel járó allergiás rosszullét fordulhat elő.

Az erekbe beadott kontrasztanyagok helyileg nagyon ritkán az érfal gyulladását, vénás thrombosist okozhatnak. Az artériákba beadott kontrasztanyagok helyi mellékhatásokat okozhatnak, ezekről bővebben az angiográfiákról szóló tájékoztatóban olvashat.

Az MR vizsgálatok során adott kontrasztanyagok allergiás szövődményei hasonlóak a jódos kontrasztanyagokéhoz, de azoknál is sokkal ritkábban fordulnak elő. Egyes, gadolínium tartalmú kontrasztanyagok súlyos veseműködési zavarban szenvedő betegek esetén a bőr és más szervek kötőszövetes elfajulásával járó késői szövődmény (nephrogen systemás fibrosis, NSF) fejlődhetnek ki.

Beleegyező nyilatkozat

A lehetséges kockázatok miatt, jogszabályi előírások alapján a vizsgálatok előtt a felvilágosítás, betegtájékoztató elolvasása után a betegnek írásbeli beleegyező nyilatkozatot kell tennie, azaz aláírnia hogy beleegyezik a kontrasztanyag beadásába. Abban az esetben, ha erre állapota miatt képtelen, a törvény által meghatározott közeli hozzátartozója vagy törvényes képviselője írhatja alá. Nincs szükség beleegyező nyilatkozatra, ha a beteg közvetlen életveszélyben van, vagy súlyos állapotban van és a nyilatkozat beszerzése késedelemmel járna ami a beteg egészségi állapotának súlyos vagy maradandó károsodásához vezethet.

A vizsgálatok előtt legalább 4 órával a beteg ne egyen szilárd ételt, ezzel csökkenthető az esetleges hányinger, hányás kockázata. A folyadékfogyasztást a vizsgálat előtt 2 órával szintén ajánlott felfüggeszteni, de hosszabb ideig szomjazni nem kell és nem is tanácsos.

A vizsgálat után aznap a veseműködés védelme érdekében szintén javasolt a bőséges folyadékfogyasztás, vagy ha ez valamilyen ok miatt nem lehetséges, intravénás folyadékpótlás.

A többi mellékhatás és szövődmény lehetőségének csökkentéséhez a fentiekben ismertetett egyéb betegségek, gyógyszer szedés ismerete szükséges, ezért ezekkel kapcsolatosan a vizsgálat előtt a beteget az asszisztensek kikérdezik, szükség esetén a vizsgáló orvossal konzultálnak. Kétséges esetekben a vizsgálatra beutaló kezelőorvossal is megbeszéljük a kockázatokat.

Mint említettük, az allergiás jellegű szövődmények előre nem láthatóak, de a vizsgálatot végző asszisztensek és orvosok fel vannak készülve arra az esetre, ha ezek előfordulnának, és a lehető leghamarabb beavatkoznak ezek kezelésére.

Nem adható intravénás kontrasztanyag azoknak a betegeknek, akiknél az adott kontrasztanyag már bizonyíthatóan mellékhatásokat okozott. Mivel a kontrasztanyag allergia nem a jódra, hanem az egész molekulára vonatkozik, egy másik fajtájú kontrasztanyag adása nem eleve ellenjavallt, de igen nagy óvatosságot igényel.

A műtéti lemosásokhoz használt jód nem azonos a kontrasztanyagokkal, így a jódos lemosószerekre előforduló allergia nem jelent egyben kontrasztanyag allergiát is, ez nem zárja ki a kontrasztanyag adást.

Igazolt pajzsmirigy-túlműködésben (hyperthyreosisban) szenvedő betegnél a pajzsmirigy anyagcsere felborulásával járó súlyos következmények miatt nem adható jódos kontrasztanyag. Tartósan kezelt és jól beállított pajzsmirigy túlműködés esetén, a beteget kezelő endokrinológus szakorvos megítélése alapján általában beadható a kontrasztanyag.

Veseelégtelenségben, súlyos veseműködési zavarokban szenvedő betegeknél az intravénás jódos kontrasztanyag nem adható, kivételt képeznek a nagyon súlyos és sürgősségi állapotok, amikor a kóros állapot helyes megállapítása fontosabb a kontrasztanyaggal járó kockázatnál. Ezekben az esetekben is, a kontrasztanyag adásának káros hatásait igyekeznek a legkisebbre csökkenteni, bőséges folyadék adásával a vizsgálat előtt és után, valamint gyógyszeres előkészítéssel.

Cukorbetegek esetén, bizonyos tabletták szedését a vizsgálat előtt 48 órával fel kell függeszteni, és a vizsgálat után két nappal, vérvétel (vesefunkciók) eredményétől függően kezdheti újra szedni. Szükség esetén kérjen tanácsot kezelőorvosától. Részletes tájékoztatásért kérjük, hívjon minket a +36 1 790 7070-es telefonszámon vagy írjon üzenetet az info@dunamedical.com e-mail címre.