Nőgyógyászati műtétek

Honnan lehet tudni, hogy méhen kívüli terhességem van?

A nők egy része, akinek elmarad a menstruációja és esetleg a koraterhesség gyanújelei (émelygés, reggeli hányás, a testhőmérséklet emelkedése 0,5-1 °C-al, szokatlan ételek megkívánása, stb.) is jelentkeznek, elvégez egy otthoni gyorstesztet. Ha a terhességi teszt pozitív, látogasson el nőgyógyászához, aki ultrahangos vizsgálattal meg fogja nézni, hogy valóban fennáll-e terhesség, ha igen, akkor az méhen belül vagy kívül található-e. Ikerterhesség esetén az is előfordulhat, hogy méhen belül és kívül is történik beágyazódás, így az ultrahangvizsgálat során minden esetben ki kell zárni a méhen kívüli terhességet, akkor is, ha a méhen belüli magzatot már megtaláltuk.

Sok esetben előfordul azonban, hogy a várandós figyelmét elkerülik (vagy nem is jelentkeznek markánsan) a tünetek vagy rendszertelen ciklus esetén nem is számít különösnek a menstruáció több hetes késése sem. Az ektópiás várandósság akár 4-12.hétig panaszmentes maradhat, de a következő tünetek felhívhatják a figyelmünket rá:

• féloldali alhasi diszkomfort érzés, fájdalom
• a menstruáció elmaradása, majd hüvelyi vérzés vagy barnás színű híg folyás
• hőemelkedés
• vállcsúcsba sugárzó fájdalom
• vizelet- vagy székletürítéskor fellépő fájdalom vagy diszkomfort érzés

A méhen kívüli terhesség legfőbb veszélye a nagymérvű vérzés, hiszen sem a petevezetők, sem egyéb hasüregi szervek nem alkalmasak a magzat kihordására.

Az ektópiásan beágyazódott magzat bizonyos ideig képes növekedni a petevezeték falában, de közben erodálja az ott található ereket és egy meghatározott méret elérése után kilyukaszthatja annak falát(ruptúra), ami nagymérvű –akár életveszélyes- vérzéshez vezethet. Petevezeték ruptúra jelei lehetnek, melyek jelentkezése esetén azonnali kórházi kezelés szükséges:

• hirtelen jövő, intenzív, nyilalló alhasi fájdalom
• szédülés, akár ájulás
• émelygés
• sápadtság

A méhen kívüli terhesség az adott szervet (méhnyak, petefészek, hashártya)minden esetben roncsolja és nagymérvű vérzéshez vezethet. Sürgős esetekben, csillapíthatatlan vérzés esetén nem egyszer szorul az orvos a petevezeték vagy akár a méh, a petefészkek eltávolítására.

A fenti életveszélyes szituáció elkerülése érdekében a felismert méhen kívüli terhességet el kell távolítani az anya szervezetéből. A korszerű ultrahangos diagnosztika és az igen érzékeny (β-HCG) terhességi tesztek segítségével napjainkban a méhen kívüli terhességek 70-80%-át még intakt állapotban felismerjük. Amennyiben diagnosztikus problémák merülnek fel, a hastükrözés (laparpszkópia) biztossá teheti a diagnózist, s egyúttal megteremti az együlésben történő terápiás megoldás lehetőségét is.

A méhen kívüli terhesség kezelésének módszerei:

A cél a korai diagnózis felállítása, miáltal az életveszélyes vérzés kialakulása megelőzhető, továbbá lehetőségünk nyílik konzervatív terápiás eljárások és szervmegtartó műtétek elvégzésére és a fogamzóképesség megtartására.

Az ektópiásan beágyazódott terhességek egy része spontán megszakadhat és tünetmentesen felszívódhat. Erre a szokásosnál kissé bővebb, megkésett menstruáció utalhat.

De mivel sosem zárhatjuk ki a petevezeték-ruptúra lehetőségét, ezért a beteg szoros megfigyelése és sok esetben gyógyszeres vagy műtéti kezelése szükséges.

Gyógyszeres kezelés:

A korai méhen kívüli terhesség kezelésében lehetőségünk van gyógyszeres terápiára. A hatóanyag bejuttatása történhet szisztémásan (intramuszkulárisan, vagyis izomba adva) vagy lokálisan (közvetlenül a petezsákba juttatva). Lokális terápia esetén hüvelyen keresztül ultrahangvezérléssel vagy laparoszkópia által felkeressük a rendellenesen beágyazódott petezsákot, kiszívjuk annak tartalmát, majd azonos térfogatú gyógyszert fecskendezünk vissza. A gyógyszer hatására –annak beadási módjától függetlenül- az embrió elhal és általában magától kiürül. Ha ez a megoldás nem jöhet szóban (nem koraterhességről van szó, az utlrahang alapján a magzat túl nagy, stb.), az esetben műtéti eljárásokhoz folyamodunk.

A kürtterhesség műtéti kezelési módszerei:

Míg régebben a hasmetszés (laparotómia) útján történő petevezeték-eltávolítás (salpingectomia) volt a bevett műtéti eljárás, addig ma a méhen kívüli terhesség műtéti kezelésének korszerű módszere a laparoszkópia.

A laparoszkópos módszer által kisebb a vérveszteség, csökken az operációt követő fájdalom és a felépülési idő. További előnye a laparotómiához képest, hogy a beavatkozást követően kevesebb összenövés (adhézió) alakul ki a hasüregben.

Két lehetséges laparoszkópos eljárás létezik, melyek közötti választás az alábbiaktól függ:

• a méhen kívüli terhesség nagysága
• a beágyazódás helye
• a petevezeték állapota
• a páciens jövőbeni családtervezési szándéka

Salpingotomia

A salpingotomia egy szervmegtartó műtét, tehát célja a petevezeték megtartása, hogy a későbbiekben élettani funkcióját betölthesse. Sikeres műtét esetén tehát az érintett petevezetőn keresztül a jövőben is történhet megtermékenyítés.

• Ha a beágyazódás a petevezető középső harmadában következett be, speciális laparoszkópos eszközökkel egy apró vágást ejtünk a petevezető falán, majd eltávolítjuk az embriót és mellékrészeit.
• Ha a terhesség a petevezeték hasüreg/petefészek felőli harmadában helyezkedik el, azt egy speciális szívóval a hasüreg felől távolítjuk el.
• A petevezető méhbe torkolló részén beágyazódott terhesség esetén szegmentális rezekciót végzünk, ami azt jelenti, hogy kimetsszük az embriót tartalmazó részt, majd újra egyesítjük a végeket.

Ha a petevezeték fala megrepedt, vagy a műtét során erős vérzés jelentkezik, továbbá ha a páciens már nem kíván újabb terhességet a jövőben, a kürt teljes eltávolítását végezzük. Ez az eljárás javasolt a következő esetekben is:

• korábban sterilizáló, majd petevezeték-helyreállító műtéten átesett páciensben kialakuló méhen kívüli terhesség
• ismétlődő méhen kívüli terhesség

Salpingotomiás beavatkozás esetén tehát a petevezető teljes hosszában eltávolításra kerül. Fontos azonban kiemelni, hogy a műtétet követően –másik oldali egészséges petevezető megléte esetén- spontán terhesség a későbbiekben is zavartalanul kialakulhat az ellenoldali petevezetőn keresztül.

Egyéb helyen történő beágyazódás műtéti megoldásai

• Petefészek-terhesség esetén a laparoszkópos beavatkozás során a petefészek felszínén beágyazódott terhességet megkíséreljük leválasztani a tapadási helyéről. Amennyiben ez nem lehetséges, kimetsszük a petefészek egy darabját (ahol a tapadás történt) vagy eltávolítjuk azt. Természetesen minden esetben a lehető legkonzervatívabb eljárást kíséreljük meg először és annak sikertelensége esetén szorulunk a szövet- vagy szerveltávolító beavatkozásra.
• Hasűri terhesség esetén a beágyazódás történhet a hashártyán vagy bármely más hasi szerven. A hasűri terhesség műtéti megoldása –a kellő hozzáférés biztosítása miatt- laparotómiás behatolással végezhető.
• Méhnyak-terhesség során a vetélés nagyon erős, szinte csillapíthatatlan vérzéssel járhat. Ilyen esetben –a beteg életének védelme érdekében- akár a méh eltávolítására is kényszerülhetünk. De korai felismerés esetén lehetőségünk adatik a fent említett gyógyszeres kezelésre, majd a műszeres befejezésre.

A petefészek eltávolításának lehetséges okai:

• tubo-ovariális abscessus, vagyis a petevezetőket és a petefészkeket érintő tályog (ami egy gennyel telt üreg)
• petefészekrák
• endometriózis petefészek érintettséggel (csokoládéciszta)
• jóindulatú petefészektumorok, ciszták
• magas rizikóval rendelkező nőknél a petefészek- és az emlőrák megelőzése
• torsio ovarii- vagyis petefészek csavarodás

A petefészek eltávolítható laparotómia (hasmetszés), illetve – a műtétet indikáló kórkép típusától függően – laparoszkópia által. Az ovariectomia önmagában is kivitelezhető, de gyakran kombináljuk hiszterektómiával, vagyis méheltávolítással, ha a páciens már túl van a változókoron, vagy ha a jövőben már nincsenek családtervezési tervei. Igazolt petefészekrák esetén, vagy ha annak kialakulására nagy a rizikó, a beavatkozást a petevezetők eltávolítására is kiterjesztjük (salpingo-oophorectomia).

A műtét kockázatai:

A petefészekeltávolítás egy viszonylag biztonságos eljárás, ami kis eséllyel okoz komplikációkat, melyek az alábbiak lehetnek:

• vérzés
• fertőzés
• a környező szervek sérülése
• a tumor szétesése és a kiszabadult daganatos sejtek szóródása
• petefészeksejtek visszamaradása a műtétet követően, mely endometriózis esetén, menopauza előtt álló nőknél ismét tünetekkel járhat (pl. kismedencei, alhasi fájdalom)
• bélelzáródás

Mindkét petefészek eltávolítása esetén – termékeny korú nők esetében – azonnal beáll a menopauza állapota. A női hormonok csökkent szintje okozza ilyenkor a tüneteket:

• hőhullámok
• hüvelyszárazság
• depresszió
• szívbetegségre való fokozott hajlam
• memóriaromlás
• csökkent libidó
• csontritkulás, csonttörések

A fenti tünetek kezelésére hormonterápia jöhet szóba, melyet általában 50 éves korig folytatunk.

Hogyan készüljön fel a műtétre?

A műtét előtt orvosa az alábbi tanácsokat adhatja, melyek betartása elősegítheti annak sikerességét:

• egy hashajtó oldat elfogyasztása a műtét előtti napon, mely segít a belek megtisztításában
• a műtét napján (illetve a műtét előtti 8-12 órában) ne fogyasszon ételt, és a folyadékbevitelét is korlátozza
• a rendszeresen szedett gyógyszerek elvételre, vagy más gyógyszerekre történő átállításra kerülhetnek a műtét előtt és azt követően
• szükség lehet részletes ultrahang és/ vagy CT vizsgálatra a beavatkozás pontos megtervezése céljából

Hogyan tervezzen a kórházi benntartózkodásra?

Oophorectomiát követően néhány napos bentfekvés szükséges lehet. A benntartózkodás ideje függ a beavatkozás típusától (laparotómia, laparoszkópia), indikációjától és a páciens általános egészségi állapotától. Kezelőorvosa adhat személyre szabott információt a bennfekvés szükséges időtartamáról. A benntöltött időre érdemes magával hoznia a következőket:

• papucs, köpeny
• tisztálkodó eszközök, pl. fogkefe
• az idő elütésére alkalmas eszközök, mint pl. könyvek, magazinok, táblagép

Hogyan készülhet fel már a műtét előtt az esetleges meddőségre?

Ha a műtétet követően is szeretne gyermeket vállalni, konzultáljon orvosával ennek lehetőségéről. Féloldali petefészek eltávolítás esetén erre a jövőben is lehetősége van természetes úton, illetve a menstruációs ciklusa is megmarad. Ha mindkét petefészek eltávolításra kerül, de a méhe bennmarad, Ön továbbra is teherbe eshet asszisztált reprodukciós módszerek segítségével. Egy fertilitási szakember segíthet a mikéntjében.

Mire számíthatok?

A műtétet altatásban végezzük. A beavatkozásnak két módja van:

• Hagyományos, nyílt hasi műtét (laparotómia):Laparotómia során a hasfalon történt bemetszés által nyitunk utat a petefészkek felé. A sebész leválasztja a petefészket az ellátó erekről és a környező szövetekről, majd eltávolítja azt.
• Laparoszkópia, kulcslyuksebészet: Laparoszkópia során a hasüregi szerveket a hasfalon ejtett 3 vagy 4 kis méretű metszés útján, speciális eszközökkel érhetjük el. A sebész az első lyukon egy kamerát, a többin pedig a műtét elvégzéséhez szükséges eszközöket helyezi be. Ezek segítségével a petefészkek leválasztásra kerülnek az ellátó vérerekről, majd egy zacskóba helyezve eltávolításra kerülnek az egyik kis lyukon keresztül.

A műtét módjának kiválasztása a háttérben meghúzódó betegség jellegétől függ. A laparoszkópos módszer kevesebb műtétet követő fájdalommal és rövidebb felépülési idővel jár, ám daganatok esetében általában a laparotómia a biztonságosabb eljárás. Néha az is előfordulhat, hogy a laparoszkópia konvertálásra kerül a beavatkozás közben nyílt műtétté (pl. nagy kiterjedésű daganat vagy a műtét során fellépő súlyosabb vérzés esetén).

A műtétet követően a következőkre számíthat:

• az altatószer hatásának megszűnéséig megfigyelés alatt fogjuk tartani
• ezután a szobájában helyezzük el, ahol a műtét típusától függően 24 óráig-néhány napig kell bent maradnia
• a lábadozás során a lehető leghamarabb igyekezzék mozogni, felkelni, hiszen ez elősegíti a gyorsabb gyógyulást
• a lábadozás ideje a beavatkozás típusától, indikációjától és az Ön általános állapotától függ
• a műtétet követően átlagosan 6 héttel a legtöbb páciens már visszatérhet a műtétet megelőző teendőihez, aktivitásához; sőt ez az idő két hétre is csökkenhet laparoszkópos beavatkozás esetén