Míg a hormon el nem választ
Kémiai és neurológiai folyamatok egész sorának köszönhetjük a szerelemmel járó intenzív érzéseket, sőt egy igen komoly kutatási területet szántak a szerelemmel kapcsolatos folyamatok felderítésére. Helen Fisher a Rutgers Egyetem kutatója, a szerelem biokémiájának egyik szakértője szerint három szakaszra bontható az, ahogyan szerelmbe esünk.
Nem meri megtenni az első lépést? Fogja a hormonjaira!
A szerelem első szakaszában vágy ébred bennünk a másik fél iránt. Ezt az érzést is a hormonok generálják: a tesztoszteron és az ösztrogén, melyek arra serkentenek, hogy megtegyük az első lépést kiszemeltünk felé.
„Ennek elment az esze”
És tényleg: a vonzalom szakasza a klasszikus értelemben vett, lángoló szerelem. Olyan tünetekkel járhat mint például az étvágytalanság, az álmatlanság vagy a koncentráció zavarai. Az arc kipirul, gyorsabban ver a szív, megemelkedik a pulzus, nyirkossá válhat a kéz. Előfordulhat az is hogy dadogunk, elakad a lélegzetünk, nehezünkre esik tisztán gondolkodni. Ezeket a hatásokat is kémiai anyagok: a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin okozzák.
Maradok, ha akarod
A szerelem harmadik fázisa a kötődés. Az elköteleződés jelentheti a tartós kapcsolat kulcsát, amit szintén hormonok segítenek elő: az oxitocin és a vazopresszin. A vazopresszint tartják a „monogámia hormonjának”, ez okozza egyes állatfajoknál az életre szóló párválasztást. Szexuális együttlét során mindkét hormon felszabadul, ami megerősíti kötődést a pár tagjai között.
Őrjítő szerelem
Egyes kutatások arra mutattak rá, hogy a szerelem érzése hasonló lehet a kábítószer hatásához. Az agy azonos régiói aktiválódnak euforikus hatású drogok használatakor, és akkor, amikor a szerelmünk képére pillantunk. Azt is kimutatták, hogy a szerelmesek és bizonyos mentális betegek agyi folyamatai hasonlítanak egymáshoz. A szerelem tehát valóban képes lehet elvenni az ember eszét, éppen ezért nem tarthat örökké a lángoló szerelem szakasza.