Orvosaink

Személyes bemutatkozás

Már apró gyermekkorom óta szülésznő szerettem volna lenni.. Két és féléves voltam, amikor megszületett az öcsém és édesapám bevitt a kórházba, ahol monitoron keresztül láthattam a testvéremet. Megfogalmazni még nem tudtam, hogy szülésznő akarok lenni, de attól a naptól kezdve biztos voltam benne, ha nagy leszek, kórházban fogok dolgozni, babákkal akarok foglalkozni. Édesapámtól és nagymamámtól sokat hallottam dédnagymamáról, aki falusi bábaasszony volt. 1999-ben a szülésznői eskütételemnél nagyitól ajándékba megkaptam a dédi 1929-es kiadású Magyar Bábakönyvét. Ennek már több mint húsz esztendeje.

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy mennyit változott a szülés szabadsága az öcsém születése óta. Elég, ha a szülészetről kitiltott apukákra, a monitoron nézegetett újszülöttekre gondolok. Néha eszembe jut, milyen szerencsés is vagyok azért, hogy az a fejlődési folyamat, ami a szülés körül lezajlott éppen egybe esett az én szülésznői pályámmal. 

Érettségit és egészségügyi alapképzettséget 1996-ban szereztem, majd tanulmányaimat a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola Szülésznői szakán folytattam. Itt kaptam szülésznői oklevelet 1999-ben. Tanulóként és kezdő szülésznőként számos budapesti kórházban dolgoztam. A terhes osztálytól a gyermekágyas osztályon át vezetett az út a szülőszobáig.

Szülésznői hitvallásomat alapvetően formálták azok az évek, amelyeket 1999 és 2016 között, a közismerten bababarát Szent István Kórházban töltöttem. Nincs két egyforma szülés. A folyton bővülő elmélet nélkül a gyakorlat nem adhat elég biztonságot. Ezért tartom fontosnak a továbbképzéseken való részvételt. Ötévente, így háromszor is elvégeztem a Peter Cerny Alapítvány újszülött újraélesztési tanfolyamát, hogy folyamatosan a legkorszerűbb elméleti és gyakorlati tudásnak legyek birtokában. Rendszeresen járok szülésznői konferenciákra, továbbképzésekre. PAF (Pozitív Attitűd Formálás) képzéseken vettem részt. Nagyon sok tapasztalatot szereztem a szoptatási kommunikáció és a szülés kommunikációja terén.

Meghatározó szerepet játszik szakmai fejlődésemben az a nap, amikor 2011-ben megszületett a kislányom. A hosszú évek alatt megszerzett sokirányú tudás – akár egy hatalmas puzzle - utolsó darabja végleg a helyére került, a vajúdó anyukáknak mondott szavak mélyebb értelmet nyertek. A saját megélt tapasztalataim és a bennem bízó, hozzám másodszor, harmadszor is visszatérő kismamák visszajelzései megerősítettek abban, hogy öcsém születése óta nagyot fordult a világ a szülőszobákban. Örömet jelent számomra, hogy minden nap tehetek azért valamit, hogy a szülés ne csak biztonságos legyen, de minden perce, pillanata a legszebb emlékként maradjon meg az édesanyákban.