Orvosaink

Hogyan is kezdődött...

Koraszülöttként érkeztem a világra, ezért Édesanyám és anyai Nagymamám óvó kezei között kezdtem el cseperedni. Talán ez a szeretet, ami körülölelt engem, égett bele a tudatalattimba és maradt meg bennem a kisbabák iránt. Amit tőlük kaptam, az elkísért az eddigi életem során is. Adni feltétel nélkül...

Az általános iskola után, nem is volt kérdés, hogy az egészségügyi pályán szeretnék majd tovább tanulni. A szakmai gyakorlatokon a csecsemők és a kisgyermekek ápolása, ellátása tetszett a legjobban, beszippantott a babaillat és ennek a világa. A nyári szünidő felét minden évben, önkéntes munkával töltöttük a barátnőmmel. Elmentünk egy-egy hónapra dolgozni, a MÁV Kórház Szülészeti osztályára. Itt találkoztam először vajúdó édesanyával, szüléssel és újszülött kisbabával. 

Sikeres érettségi után a László Kórház enterális osztályán kezdtem el dolgozni, mint kezdő ápolónő, három műszakban. A beteg, kiszolgáltatott csecsemők gondozása, ellátása lett a munkám és az életem. A kórház után, bölcsődében kezdtem el dolgozni, mint dadus. 

Ezt követően az élet úgy hozta, hogy hosszú évekig a magánszférában dolgoztam tovább felnőttekkel, de közben nagyon hiányzott a gyermekek világa. Végül visszatértem az eredeti szakmámhoz és itt helyezkedtem el a DMC-ben, mint újszülött ápoló. Szeretem a munkámat, alázattal teszem a dolgomat. Szeretettel fordulok az édesanyákhoz és az újszülött babákhoz. Kellő türelemmel, gondoskodással segítek nekik, olykor bátorítom őket, lelkit támaszt nyújtok ha éppen arra van szükség. Szeretném, hogy az itt eltöltött pár nap után egy Nő, Édesanyaként térjen haza kisbabájával a szerető családjához. 

Végül a hitvallásom, amit Édesanyámtól kaptam:
" Bánj mindig úgy az emberekkel, ahogy te szeretnéd, hogy bánjanak veled. "